Csoda történt. A Samsung D600 egyenesen a gyártótól érkezett, elsőkézből, Samsung zacsiban, jelöletlen, fehér dobozban. Reméljük nem ez volt az utolsó készülék, amelyet kaptunk, de mindenkit megnyugtatunk, hogy csak ezért nem fogunk glóriát rajzolni a telefon köré. Még virtuálisan sem. Mondjuk a D600 nincs is nagyon rászorulva, hogy ezért szeressük. Ráadásul úgy döntöttünk, hogy a W800i-hez hasonlóan ezt a modellt is közösen teszteljük, ezért felváltva olvasható jómagam és mamakedvence véleménye a következőkben. A D500 sikere kétségtelen. A koreai gyártó nagyot dobott a szétcsúsztatható, de komoly telefonnal, olyannyira magasra tette a lécet, hogy saját magának is nehéznek tűnt ennél jobbat összerakni. Az európai piacra nem is túl sok olyan Samsung érkezett, amely olyan forradalmi lett volna, mint a tavalyi év készüléke. A D600-tól mindenki azt várta, hogy elődje nyomdokain haladva megint valami zseniális lesz, de úgy, hogy a D500 hibáit kijavítják. Tesztünk arról is fog szólni, hogy ez mennyire sikerült. A D600 egy hangyányival nagyobb és ugyanennyivel szögletesebb, mint elődje. Szerintünk ez a javára vált, mindenkinek feltűnik, hogy ez valahogy más, de hogy miben, azt már kevesebben tudják megfogalmazni, ha nem fetreng az újdonság mellett egy D500 is az asztalon. A konstrukció, a stílus és a design ugyanaz. A jelenlegi csúcsmodell puhább anyagokból épül fel, ezért finomabb a tapintása is. Eltűnt a kijelző alól az a perem, amelyre az ujj támaszkodhatna szécsúsztatás esetén, helyette opcionálisan tapizhatjuk a kijelzőt, a Samsung feliratot, vagy a készülék oldalát, ha ki óhajtjuk nyitni. Ez a művelet egyébként nem igényel évek hosszú munkájával izmosra gyúrt ujjbegyeket: a csúszást hangtalanul dolgozó rugós mechanika segíti oda-vissza, csak úgy süt belőle a minőség, már-már szinte irritálóan tökéletes. Mamakedvence a következő érzésekkel gazdagodott: Öröm kézbe venni a modellt. A fekete, letisztult design nagyon ott van, az egész telefon kialakítása tetszetős, viszont nekem elsőre valamiért az Alcatel új készülékei ugranak be róla. Van azonban egy-két hátránya az egész telefonnak. A hátlap azon fura és igényes puha műanyagból készült, amelyen minden egyes ujjlenyomat megmarad. A készülék kinyitásakor két verziót sikerült eltalálnom: vagy a kijelzőt fogdostam össze, mivel ott támasztottam meg a hüvelykujjam, vagy ha a kijelzőhöz nem nyúltam, akkor a felfelé gombot sikerült nyomkodnom. Egy gumi (vagy inkább króm) pöcök elfért volna a Samsung felirat alatt, amelybe ilyenkor kapaszkodhatnánk. Mivel nincsen, így a kijelző folyton ujjlenyomatos, hiába figyelek rá én, az első ember, aki elkéri megnézni, összefogdossa. Ami viszont szerintem botrányos, az a gombok. Ennyire rossz gombsorral utoljára a K700-nál találkoztam. A nyomáspontjuk érezhetetlen, a kialakításuk révén abszolút nem állnak kézre, és sikerült többször is 2-3 gombot megnyomnom egy ujjal. A számgomboknál egyébként nincs ilyen probléma, de a fedlapon találhatók nagy csalódást okoztak. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy társszerzőnk ujjai nem éppen sebésziek, de talán pont ezért jó, hogy az ő véleménye is itt szerepel.) A telefon oldalán a hangerőgombok, a fényképezőgép gyorsbillentyűje, a memóriakártya ajtaja, valamint a headset csatlakozója kapott helyet. A készülék tetejéhez közel két hangszórócska található, diszkrét rácsozattal, amely leginkább a klasszikus FIAT emblémára emlékeztet, de nyilván Koreában nem ismerik a Tipot, ott a Hyundai a menő. A hátlapon a fényképezőgép lencséje található a vaku és egy tükör társaságában, tehát nem csak a szétcsúsztatást követően válik láthatóvá.Ha valamivel nem volt bajunk a D500-nál, az biztos, hogy a kijelző volt. Tök jó képet adott, de a Samsung szerint ez még fejleszthető. Így a D600 már 240x320 pixelen mutatja meg az információt, ehhez a felbontáshoz pedig 262 ezer szín társul. Egy szavunk sem lehet (nincs is). A menü is megújult félig-meddig. Választhatjuk a klasszikus, 9 ikonos kivitelt, amely teljesen jól használható, szép is, gyors is, de szerintünk mindenki az úgynevezett Flash-menü mellett teszi majd le a voksát, ha egyszer megnézi. Ezesetben ugyanis kilenc négyszögre osztódik a képernyő, és az aktuálisan kiválasztott funkció négyszöge úgy nagyobbodik meg, hogy közben a többi dinamikusan csökken. Iszonyatosan látványos, az ember csak mászkál az ikonok között és meredt szemmel, olykor önkéntelenül is mosolyogva bámulja a koreai tervezők termékeny fantáziájának gyümölcsét. Az is igaz azonban, hogy ezesetben kicsit lassabb az animáció, de nem valószínű, hogy bárki is panasszal élne. Mamakedvence is feljegyezte észrevételeit: Az első bekapcsolás sokkoló. A kijelző tűéles. Nincs rá jobb szó. Ez bizony nem borotva, vagy penge, hanem tűéles. A színek remekek, élesek, harsányak, tényleg lejönnek a kijelzőről. Le a kalappal a Samsung előtt, erősen feladta ezzel a leckét. Kíváncsi leszek, hogy a Sharp felül tudja-e ezt múlni. Szerintem ennél jobb kijelző már nem kell mobilba, és nem is tudok jelenleg jobbat elképzelni. Ezzel viszont nem csak én voltam így. Bárki, aki megnézte a telefont, minimum egy „hűhát” elejtett és a csodálat minden arcra kiült. Mint karácsonykor, amikor kibontjuk életünk első villanyvasútját. Az ikonok a menüben parádésak. A flash nézetnél annyira élethűek, hogy valóban azt figyeltem, hogy a fényképezőgép menüpont rajzolt vagy fényképezett gépet mutat. Nehéz eldönteni. Az alap menü nézet amelyet ékes magyarsággal „blokkol” néven találhatunk meg, szintén gyönyörű ikonokat tartalmaz. Egyetlen problémám volt a menüvel: A menüpontok megjelenítése mindkét menü használatakor kicsit szaggatott, szerintem láthatóan. Ez lehet, hogy mást nem fog zavarni, de engem idegesített. Bentebb haladva is található egy-két újítás. A menürendszer kétféle színben pompázhat, egy kékes és egy bordó verzió létezik. Semmi értelme ugyan, de ha telefonszámot ütünk be, akkor szanaszét paraméterezhetjük ennek kinézetét mind a számok színét, mind pedig a háttér árnyalatát illetően. Az operátori kiírások pedig természetesen szokás szerint máshová helyezhetőek az alapképernyőn és itt is módosíthatjuk a karakterek stílusát. Ezek a frenetikus beállítási lehetőségek a „jó, hát találjunk ki még egy-két fícsört” kategóriába tartoznak, az aktív desktop például túl nagy fejlesztés lett volna. Bár a naptár így is rápakolható a háttérképre, tehát már csak elhatározás kérdése. 1000 férőhely, 5 telefonszám, csengőhang, fénykép, 10 hívócsoport. Ezek a száraz tények, de érdemes kicsit jobban megvizslatni a névjegyzéket. A jobb oldai választógomb rögtön a kontaktok közé repít, itt keresgélhetünk kedvünkre, az ugrabugra kifejezetten gyors. Ilyenkor azonban kevés opciónk van, de ha a menüből közelítjük meg a telefonkönyvet, akkor rögtön minden funkció elérhetővé válik. A nevekhez és a hívócsoportokhoz már videó is csatolható, ez igen látványos, ha valaki hív bennünket, kár, hogy annak idején az Alcatel 756, sőt azóta a lowend C651 is ellőte már ezt a poént. Persze a kijelző minősége miatt a D600-ban ez sokkal látványosabb, és jó öteletet lopni nem szégyen. Az üzenetkezelés példás. Szöveges írások számára 200 férőhely áll rendelkezésre, a multimédia üzenetek és az e-mail kliens a dinamikus, 72 megás belső tárhelyet használhatják. Miután a gombok nagyobbak lettek az új modellben, ezért a gépelés egészen kényelmes, van tanítható T9 is, amely okosan kerüli a UNICODE karaktereket, hogy kímélje a pénztárcát. Az üzenetekbe csatolhatunk az EMS szabványnak megfelelő apró képecskéket és hangocskákat (ezeket elküldhetjük kerecskének és gombocskának), illetve szabványos formátumú telefonkönyv és naptárbejegyzést is. A multimédia üzenetek maximálisan kezelhető mérete 295KB (miért nem 300?), szerkesztésük magától értetődő. Szövegbevitel során látjuk, hogy hanyadik üzenet hanyadik betűjénél járunk, azt azonban nem, hogy az adott gombon milyen karakterek találhatóak még. Okos az e-mail kliens is, ha el tudunk tekinteni attól, hogy a hitelesített SMTP szerverekkel nincs jóban. Minden másban tökéletes, hiszen maximum 300KB méretű csatolmányok fogadására képes. Kár, hogy csak 200KB küldhető, így a fényképek biztosan nem ebben a formában kerülnek továbbításra. A D600 hajlandó minden csatolt fájl lementésére, maximum jelzi, hogy ennek megnyitásához ő kevés, de ettől még felőle foglalhatja a helyet a memóriában, végülis abból van bőven. Kellemes meglepetés, hogy az opcióknál az automatikus ellenőrzési időköz mellett az is beállítható, hogy engedélyezzük-e az olvasási jelentések visszaküldését a feladónak (naná, hogy nem). Talán felmerülhet, hogy miért ugrálunk minden cikkben a hitelesített SMTP kezelésén. Ezek a szerverek leginkább abban különböznek a hagyományos levélküldő szerverktől, hogy az azonosítás nem IP alapján, hanem a POP3-hoz hasonló módon felhasználói név és jelszó megadásával történik. Kis hazánkban pedig van néhány vezetékes és mobilszolgáltató, amely ezt a megoldást alkalmazza. Logikusan egy ezt kezelni képtelen telefonnal a levélküldés lehetősége némiképp bonyolult lesz. A trendeknek megfelelően a D600 már 2 megapixeles optikát kapott. Tudjuk, hogy a koreaiak képesek ennél durvábbra is, hiszen a honi piacon már a hetedik megapixelnél járnak, csak szegény Európának kell beérnie ezzel. No persze az eddigiekhez képest ez sem piskóta, pláne, hogy a D600 optikája végre olyan, amely jó beállítások esetén felveszi a versenyt az etalon K750i/W800i fényképezőgépével. Ezúttal az optikát nem védi jótékonyan a hátlap, nem csak szétcsúsztatva válik láthatóvá. Ez egyfelől nem praktikus, azonban így van lehetőség a készülék kinyitása nélkül is fotózni. Rutin nem árt, ugyanis az első napokban az ujjunk jó eséllyel bele fog lógni a felvételbe. Fényképezés közben a kereső gyors, az exponálás azonban már nem, van egy 3 másodperces késés. Ez viszont egyszerűen kezelhető, hiszen amíg a telefon feldolgozza és menti a képet, addig egy kör alakú piktogramm van a kijelző közepén. Hogy a felvételek tényleg olyanok legyenek, amilyeneknek várjuk őket, rengeteg beállításon vergődhetünk keresztül. És bizony ez számít, főleg az ISO értékkel való játék érezteti a hatását (ISO 100, 200 és 400), de érdemes a fehéregyensúlyt is olykor babrálni. A képminőség négy lépcsőben, a felbontás hét fokozatban állítható. Nagyon gyors a képek kezelése, ha diafilmszerűen nézzük vissza a felvételeket, akkor bizony feltűnik, hogy sokkal hamarab láthatjuk viszont a fotókat a kijelzőn, mint a Nokia N70 esetén. A négyszeres digitális zoom minden felbontásban működik, bár továbbra is igaz, hogy úgy egyébként, a digitális zoom, mint funkció, körülbelül semmit sem ér. A kép tükrözhető, választhatunk effekteket és rengeteg keretet, tehát a kombinációk száma végtelen, ízelítésképp néhány tesztfelvétel: Makró üzemmód nincs a D600-ban, a videófelvétel viszont magasan veri a Sony Ericsson modellek hasonló funkcióit. A 352x288 pixelben rögíteni képes szoftver abszolút kifogástalan. Ha MMS-ben óhajtjuk majd elküldeni a rögzíteni kívánt mozgóképet, akkor 3gp formátumban, 176x144 pixelben kamerázhatunk, minden másra ott a Eurocard... khm, szóval az MP4 formátum. Mamakedvence annyit jegyzett le itt, hogy a fényképezőgép használata nem túl egyszerű elsőre a sok beállítás miatt. Nekem is sikerült olyan beállításokat összehozni, ami használhatatlan volt, de ez tanulható. Igen erős multimédiás képességekkel ruházták fel a D600-at. Először is itt van számunkra az MP3 lejátszó. A háttérben továbbra sem hajlandó futni, de a Samsung őrültek ezzel már valószínűleg rég megbékéltek. A dobozban található sztereó fülhallgató bizony a fasorban sincs a W800i hasonló készséghez képest, de önmagában nem rossz. A lejátszás minőségére sem lenne egy szavunk sem, de a fent emlegetett Sony Ericsson termék simán állva hagyja a D600-at ebből a szempontból. Természetesen itt is szerkeszthetünk lejátszási listát, és állíthatunk be véletlenszerű, valamint ismétlődő zenehallgatást is, a grafikus megjelenítés azonban simán parasztvakítás: semmi köze nincs az éppen játszott számhoz. Pirospontot érdemel viszont a sztereó hangszórók párosa, amelyekből méretüket meghazudtolóan tör elő a hangorkán, valamint a D600 már olyan készülék, amelyhez sztereó Bluetooth headset is csatlakoztatható. Az MP3 fájlok természetesen könnyedén konfigurálhatóak csengőhangként is, azonban még mindig képtelen arra a készülék, hogy együtt rezegjen a zenékkel. Egy ilyen árszintű, és egyéb paramétereiben kitűnő telefontól ezt azért minimálisan elvártuk volna. Cserébe a hangerő brutális, a Csend Hangjai című számot ne állítsuk be csengődallamként, mert az esetlegesen a közelben tartozkodó, skizoid hajlamú egyedek számára túlságosan erős lesz az ellentmondás. Újabb apró és bosszantó hiányosság, hogy az üzenethangok száma nem bővíthető, kénytelenek vagyunk a gyári listából válogatni. Mamakedvence vájtfülű, lássuk, hogy ő hogyan értékelte a zenelejátszást: A hangok számomra azonban kiemelten fontosak. Már a csengőhangok is gyönyörűen szólnak a telefonból, a magasak nagyon tisztán csengenek, tényleg élmény ezeket hallgatni. Ezek után nagyon vártam, hogy mit hoz a készülék az MP3 lejátszásban a telefonok között számomra etalon W800-hoz képest. Először a hangszórókon teszteltem a telefont két olyan számmal, amely megizzasztja a mélynyomókat, és a magas sugárzókat is. Mindkét szám Tiesto 2003-as koncertjéről származik, méretük összesen 22 Megabyte, ezt szinte pontosan 16 perc alatt sikerült Bluetooth-on keresztül átmásolni a telefonba. A hangszórókon keresztül hallgatva a zenék még jónak tűntek, maximum hangerőn sem torzított a modell, tehát mondjuk irodában az asztalunkon, jól teljesíthet. Pláne azért, mivel a hangszórók oldalt vannak, így tényleg jól hallhatjuk zenét. A hozzá kapott füles azonban nem kimondottan a felső kategóriába tartozik. Ha nem lennék ennyire finom, akkor nyíltan kimondanám, hogy a hangzása kb. annyit produkál, mint az 500 forintos daraboké, amelyet a pénztár mellé tesznek ki a Mediamarktban. Tulajdonképpen az tény, hogy a Sony által a W800-hoz kapott fülessel nem érdemes hasonlítani, de akkor is… Ezen nem tiszták a magasak, a mélyekről pedig nem is beszélek. Reménykedem, hogy lesz hozzá átalakító, és akkor esetleg saját fülesünket hozzácsaphatjuk, mert ez édeskevés. A hangszín beállítás csak gyári sémákkal történhet, amik szerintem nem túlzottan profik, nem sikerült olyat találnom, amelyik megfelelt volna tökéletesen, sőt voltak olyanok, amik között igazából különbség sem hallatszott. Amit viszont véletlenül se kapcsoljunk be, az a 3D mód. Nincs hasonlat ilyenkor arra, amit hallunk. Kicsit olyan, mintha a telefont egy kád vízbe dugnánk, és onnan próbálnánk zenélésre kényszeríteni.Ráadásul a zenelejátszó nem képes a háttérben működni, pedig szerintem egy multimédiás modellben ez alap kellene, hogy legyen. Legalább a hangerőgombok működnek billentyűzár mellet is, de ezt még kicsit turbózni kellene Samsungéknak. A zenei funkciókkal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy számomra készülék elbukott a zenehallgatásban, és ismét örömmel konstatáltam, hogy okos döntés volt anno egy IAudio-ra beruházni. A telefonban található képszerkesztő viszont meglepően jól használható. Első és legfontosabb előnye, hogy a többi készülékben fellelhet hasonló alkalmatossággal szemben ez a szoftver korrekt sebességgel teszi a dolgát. Tudjuk forgatni a képet, adhatunk hozzá utólag keretet, effektet, vagy rápakolható viccességeket, továbbá állítható az RGB összetétel, a kontraszt és a fényerő. Nekünk ezt sikerült összehozni: A legnagyobb durranás azonban kétségtelenül a különböző formátumú fájlok megtekintésére szolgáló szoftver. A következőkkel szuperált: html, Word doksi, Excel tábla, PowerPoint prezentáció, sima txt és Adobe PDF. Ha megnyitjuk az állományt, akkor először is kiteszi a teljes oldalt egyetlen képernyőre. Nyilván ez semmit nem ér, hiszen egy betű kábé 3 képpont méretű lesz, tehát érdemes nagyítgatni. Kissé zavaró, hogy a nagyítás viszonylag pici lépésekben történik, így egy txt olvasható állapotba hozásához 5-6 kattintás biztos kell. Ezután scrollozhatunk fel-le és jobbra-balra bőszen, hogy elolvashassuk a mondatok végét is. Van lehetőségünk közvetlenül nyomtatni is, meg is forgathatjuk a dokumentumot, ha úgy tetszik, és a TV out segítségével nem csak televízióra, hanem projektorra is kitolhatjuk a kijelző képét. Ez már jövőidézés: prezentáció - notebook nélkül. Persze ehhez kellett volna a kábel is, amit sajnos a tesztkészülékhez nem csomagolt hozzá a gyártó, de természetesen a megvásárolható D600 doboza már tartalmazza. Vége