Nem dobozban, hanem borítékban érkezett. Mert annyira vékony. Belefért. Tudtam, hogy mi lesz benne, tudtam, hogy hogyan néz ki, mégis egyből paff voltam, amikor végre kicsomagoltam. A P300 gyönyörű. Mászkáltam vele sokfelé, sokan elkérték, de a vélemény nem volt egybehangzó, csak az emberek 30%-a vélekedett úgy a készülékről, ahogyan jómagam. Miről is van szó? A Samsung megirigyelte a Motorola vékony telefonjainak (alapvetően a V3-nak) sikerét, és a többi gyártóhoz hasonlóan aktív fejlesztésbe kezdett. A nemrég bemutatott öt ilyen készülék közül először a P300 jutott el hozzánk. A mindössze 8,9 mm vastag eszköz lenyűgözően kecses. A fém előlappal készülő telefon kialakítása abszolút követi egy 80-as évekből származó zsebszámológép formáját, nagy ötlet, hibátlan kivitelezés, de tegyük hozzá, hogy némi kompromisszumot is követel a telefon használata. Egyrészt a gombkiosztás egy kicsit más, mint amit a gyártótól megszokhattunk. A navigációs billentyűnek nincs közepe, az OK gomb átkerült a bal oldalra. A nullás gomb kicsusszant a jobb alsó sarokba, a csillag és a kettőskereszt pedig a bal csücsökben találhatóak, egymás alatt. Cserébe viszont kapunk egy dedikált billentyűt az MP3 lejátszó indításához. A gombok anyaga gumi, tényleg számológép feeling, a nyomáspont alapvetően rendben van, egyedül a navigációs billentyű felfele irányát volt nehézkes eltalálni. Hogy teljes legyen a kép, a Samsung egy bőrtokot is mellékel a telefonhoz. Ez egyrészt szép, másrészt véd (mekkora szlogen lenne!), de van vele egy kis gond. A bevallottan béta szoftverrel rendelkező telefon hangminősége rohamosan romlott, ha a tokban volt, és úgy próbáltunk rajta beszélgetni. Én jól hallottam mindent, a másik fél azonban zúgásról számolt be, amely rögtön megszűnt, mihelyst kiemeltem a kütyüt a tokból. Ehhez két oldalt kell két pöcköt elhúzni, viszonylag egyszerű művelet. Miután a telefon oldalán vannak a csatlakozók és a gombok, ezért ezek tokban tartva is hozzáférhetőek. A hátlapon levő kamerának nyílást vágtak a tervezők, a tok alján pedig diszkrét Samsung felirat csillog. Ami nagyon tetszett mindenkinek, hogy a márkajelzést a telefon kijelzője mellett, de arra merőlegesen helyezték el. Az újszerű kialakítás a kijelzőt is érinti. A számológépek alapvetően hosszúkás ablakkal rendelkeznek, így a korábbi Samsung modellekből ismert képernyő most 90 fokkal elfordítva szolgáltatja az információt, tehát felbontása 220x176 pixel. Ehhez 262 ezer színárnyalat párosul, így kapjuk az éles, kontrasztos képet. A bekapcsolást megelőzően nagyon számítottam rá, hogy valami stílusos, a telefon külsejéhez passzoló menü fog fogadni, de csalódnom kellett. Egyszerűen fogták a D500 ikonjait, kicsit összepréselték őket és már el is fértek a widescreen képernyőn. Ettől az egész kicsit nyomottul néz ki, mintha fejbevágták volna a menüt egy tepsivel, kár érte. Persze ettől eltekintve totál korrekt a logika, a kezelhetőség és a kinézet is. A már ismert módon négyféle színséma közül választhatunk, a navigációt egyedül az OK gomb szélre helyezése nehezíti meg eleinte, később rá lehet szokni. A P300-nál is állíthatóak, sőt el is tüntethetőek az operátori kijelzések, és itt is van lehetőségünk arra, hogy variáljuk a tárcsázás közben beütött számok színét és hátterét. Ha a tokot rendeltetésének megfelelően használjuk, akkor bizony nem fogjuk látni az elmulasztott eseményeket. Ezt a gyártó úgy próbálta orvosolni, hogy a billentyűzet háttérvilágításának középső fényforrását villogtatja a fekete bőrtok alatt a telefon, amelyet vagy észreveszünk, vagy nem. Ez leginkább attól függ, hogy mennyire sötét helyen leledzik éppen a készülék. Itt nincs meglepetés. Az egész névjegyzék egy az egyben megegyezik a D500-ban található kontaktlistával. 1000 bejegyzés fér bele, több adattal, fényképpel és csoportokba való rendezhetőséggel egyetemben. Sem a kezelés, sem a sebesség nem volt probléma, pedig a tesztelt készülék még erősen béta szoftverrel érkezett, amely meg is nyilvánult néhány fagyásban, de ezeket mind megbocsátottam neki az exkluzivitása okán. Az üzenetek terén is a már kitaposott úton halad a Samsung. 200 szöveges üzenet fér a készülék memóriájába, a szerkesztéshez pedig a T9 hívható segítségül azok számára, akik mindig cizelláltan fogalmaznak. A multimédia üzenetek küldésének és fogadásának felső határa 295KB, ezeket a készülék a belső, dinamikus memóriába menti, amely 86 megabájt és sajnos nem bővíthető. Van egy kicsiny e-mail kliensünk is, amely hasznos is lehetne, ha a hitelesített SMTP szerverekkel is elboldogulna. Dicséret illeti viszont azért, mert mindenféle csatolmány fogadására hajlandó, még akkor is, ha azokat nem ismeri fel a szoftver. A bőrtokon lukat vágtak a tervezők a kameránál, tőle jobbra pedig egy velocipéden ülő emberke látható. (Velocipéd = az a bringa, amelyiknek az első kereke nagyobb, mint maga a kerékpáros, a hátsó kerék viszont csöppnyi.) Maga a fényképezőgép önmagában teljesen oké, az 1,3 megapixeles optika ismerős lehet mondjuk a nemrég tesztelt E760-ból. A szoftver szintén ugyanaz, rengeteg effekt, keret és beállítás fogadja azokat, akik a környezetük megtévesztésének érdekében egy bőrtokkal óhajtják megörökíteni a világ történéseit. A hatás fokozható a vaku használatával, nincs is megdöbbentőbb egy megvillanó bőrtoknál. Fényképezés közben piszkálhatjuk az ISO értéket, tükrözhetjük a képet, választhatunk sorozatfelvételt, és négyszeres digitális zoommal is pixelesíthetjük a felvételt. Szép nagy pirospontot érdemel a CIF felbontásban (352x288) rögzíteni képes videókamera, a Samsung élen jár ennek elterjesztésében, most már fordulhatnának a VGA irányába lassan. Az egyéb multimédiás szolgáltatásokat leginkább az MP3 lejátszó testesíti meg, amelyet az erre szolgáló, trükkösen MP3 felirattal ellátott gombbal indíthatjuk el, hogy a totál hülyék is megtalálják. Szép, széles grafikus megjelenítést kapunk, amelynek villogása teljesen független az éppen játszott zenétől. A hangminőség doboz, de a D600 fülhallgatójával már egészen korrektre sikeredik. Talán meg sem kell említenem, hogy ez a Samsung sem képes egyszerre csörögni és rezegni, ráadásul a bőrtok még azt a gyengécske vibrát is totálisan tompítja, amelyet képes produkálni a vékonyka telefon. Az üzenethangokat is csak abból a tízes listából választhatjuk ki, amit gyárilag felkínál a szoftver, grr. Mindazonáltal szívem enyhe, ezért hajlandó vagyok megbocsátani ezeket a hiányosságokat a telefon szépségéért cserébe. A naptár széles, máskülönben a D500-ból öröklődött. 400 bejegyzés rögzíthető négy kategóriában, riaszt, ha kell, de csak egyszer, ha nem vesszük észre, akkor nem szól időről időre, hogy figyu, volna itt egy elmulasztott esemény. A diktafonnal egy órányi zörej rögzíthető, de ilyenkor is érdemes kiemelni a tokból a telefont, mert nagyon tompít. A vekker is a szokásos, több időpontunk is lehet, és kapunk 5 percnyi szundit is, ami pont arra elég, hogy épp újra mély álomba zuhanjak, amikor ismét kukorékol. A játékok sem használják ki a széles képernyőt, ugyanazokkal találkozhatunk, mint a D500 esetén. A kedvenc focis játékom úgy néz ki, mintha minden labdarúgó kicsit tömzsibb lenne, de ettől a feladat még nem lesz könnyebb. A telefon 4 megabájt szeparált tárhelyet kínál fel további játékok letöltésére, különösen izgalmas lehet valami flipper egy ovális golyóval. A vékonyka készülék oldalán az infraportot hiába keressük, helyette Bluetooth áll rendelkezésre. Ha pedig számítógéphez kapcsolnánk a P300-at, akkor USB kábelt használhatunk. Így internetezésre is rávehető a telefon, amely 4+2 időréses GPRS kapcsolatot kínál fel. A WAP is fura, az oldalak szélén ujjnyi vastag kihasználatlan hely tátong. A végére maradt még egy nagy durranás. Sokáig nem értettem, hogy minek van a telefon alján egy csatlakozó, amely a bőrtok hasonló alkalmatosságához ér hozzá, ha korrektül behelyezzük a készüléket. Eleinte azt gondoltam, hogy biztos el van rejtve a tokban egy mikrofon, aminek a beszédminőség javítása lenne a célja, de miután ez nem érződött ezért a Samsung illetékeseihez fordultam, és most mindenki kapaszkodjon meg. A bőrtokban ugyanis állítólag lapul még egy akksi! Nem szedtem szét, mert utána nézhetném, hogy mikor kapunk újabb készüléket a gyártótól, de ez hatalmas poén. Ha töltjük a telefont, töltjük a bőrtokot is. Ez nem is olyan abszurd, mint elsőre hangzik, ugyanis a picike Lithium teleppel a telefon elég harmatos teljesítményt nyújt, első alkalommal 12 óra alatt beadta a kulcsot. Utána végig tokkal együtt mászkáltam, és lőn csoda: a készülék 2-3 napig simán bírta a megpróbáltatásokat. Design szempontjából nálam abszolút nyerő a P300. A praktikum már nem annyira erős oldala, a tipikus Samsung betegségek itt is jelen vannak, de az ötlet és a megjelenés engem speciel kárpótolt. Persze könnyen beszélek, már tudtuk, hogy a következő készülék egy W900i lesz, de a P300-zal huzamosabb ideig is elviselném a hétköznapokat. És a legfontosabb: mint látható, a telefon magyar szoftverrel érkezett hozzánk, tehát itthon is lehet majd kapni. Bog A készüléket a Samsung hazai képviseletétől kaptuk. Vége